Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Sziasztok!

Ma egy újabb értékeléssel érkeztem, mégpedig az eddigi legszeretettebb LMBTQ témájú könyvemről. Már biztosan többen is hallottatok Ari és Dante történetéről és ezennel én is elhoztam Nektek. Igaz, hogy régebben olvastam el a könyvet, viszont igyekszem egy összeszedett értékelést írni róla. Remélem tetszeni fog, tartsatok velem!

Fülszöveg

Dante ​tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.

Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

Címkék

1980-as évek, amerikai, barátság, fejlődésregény, felnőtté válás, gyermeknevelés, ifjúsági, LMBTQ, magyar nyelvű, meleg, nemzeti kisebbségek, regény, romantikus, Texas, young adult (YA)

Kedvenc idézetek

Az emberekkel és a szavakkal óvatosan bánni ritka, gyönyörű dolog.

Azon kezdtem töprengeni, hogy a versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem – és soha nem is fogod.

Egyik nyári éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek.

Menj ki a szabadba és csinálj valamit! Odakint egy egész világ vár rád…

Nem mehetsz egyszerre mindkét irányba egy egyirányú utcában.

Értékelés

Mindig megesik velem, mikor új írótól fogok olvasni, hogy felteszem magamban a kérdést: Vajon tetszeni fog a stílusa? Hasonlítani fog egy másik íróra, vagy teljesen új, egyedi hangot fog közvetíteni a számomra?

Bizony ez most sem volt másképp, hiszen ez volt az első könyvem a szerzőtől, korábban még csak a nevét sem hallottam.

Mit ne mondjak, egy kicsit zavarban is voltam a könyvet illetően, hiszen ezelőtt még sosem olvastam LMBTQ témájú történetet, ezért nem is tudtam miként álljak hozzá, a későbbiekben majd hogyan értékeljem, mivel ez nem egy átlagos romantikus regény.

Maga a könyv egy elég megosztó témát, boncolgat, hiszen a Földön mindig is voltak nyitottabb, szabadabb, és ugyanakkor zárkózottabb, konzervatívabb emberek, akik máshogy kezelnek bizonyos helyzeteket és más dolgokat tartanak jónak, elfogadottnak. Mindenki máshogy viszonyul a szexuális identitásokhoz.

A regény már az első oldalaktól fogva olvastatta magát velem, annak ellenére, hogy nem volt kimondott cselekménye, hiszen csak elkezdődött egy tinédzser fiú napja egy meleg nyári napon egy mexikói családban. De attól, hogy ilyen egyszerűen kezdett, úgy volt ilyen életszerű, és így vált számomra érdekessé. Ez az Egyszerű, de nagyszerű fonál pedig végigkísért minket egészen a végéig. Ez a könyv bemutatta, elmesélte két csodálatos fiú találkozását, barátságát, egymásratalálását és végtelen szeretetét.

Az egész történet Arival kezdődik, és az ő szemén keresztül láthatjuk a világot, melyben napjait tölti, és ismerkedhetünk meg a körülötte élő embereket és az őt körülvevő környezetet. Annak ellenére, hogy én is 16. életévemet taposom, érdekes volt olvasni, látni, miként éli meg a mindennapjait egy átlagos 15 éves srác. Úgy éreztem, minden egyes elolvasott oldallal egyre és egyre közelebb kerültem ehhez a karakterhez, oldalról oldalra szerettem meg egyre jobban, míg az utolsó pár fejezetre már-már kezdtem egybeforrni a személyiségével.

Az összes karakter kidolgozott volt, mindegyiknek volt saját személyisége. Látszott a történet során, hogy a család milyen fontos, és mennyire lényeges, hogy mindig összetartson. Érdekes volt számomra, hogy két olyan családba nyerhettünk betekintést, ahol az egyik család (Quintanáék) tagjai igazi értelmiségiek, és nagyon közel állnak egymáshoz, míg a másik család (Mendozáék) hozzájuk képest egészen elhidegült kapcsolatokról tanúskodik.

Onnantól, hogy a két fiú találkozott az úszodában, csodálatos élményeket szereztek, de nem csak ők, hanem az olvasók is.

Szép lassan felfedezték egyes dolgot értelmét, olykor értelmetlenségét, jobban megismerték egymást, és ezáltal ráleltek saját magukra is. Rájöttek mi a különbség szeretet és szeretet között. Észrevették a szépséget az apróságokban, a törékenységet abban a kis madárban.

Ez a könyv olyanszintű érzelmi és egyaránt értelmi intelligenciát adományoz az olvasójának azáltal, hogy két átlagos, normális fiú is lehet más, hogy azt talán egy ártatlan beszélgetés során fel sem foghatnánk. Ahhoz, hogy ezt igazán megérthessük, a közvetlen környzetben kell megtörténnie ennek a változásnak. És az, hogy az író elérte, hogy én ezt a történetet a közvetlen környezetemnek érezzem, szerintem mindent elmond.

Az egész könyv egy hatalmas csoda, amit mindenkinek el kéne olvasni. Jobban megérthetnénk egymást és önmagunkat, és közös erővel csatlakozhatnánk Arihoz és Dantéhoz, hogy együtt eredhessünk a Világmindenség titakinak nyomába.

Erre a kötetre egyértelműen 5/5 csillagot tudok adni, még akkor is, ha nem volt tökéletes, hiszen voltak hibái. De így lett emberi, valódi, hiszen semmi sem lehet tökéletes, ahogy ezt a könyv is bemutatja.

Borítóvélemény

Mint ahogy azt már korábban az Értékelés résznél is megemlítettem, egyszerűen magával ragadott a borító. Tetszenek a színek, az egész borító tulajdonképpen egy kivágott jelenet a történetből, így ha ránézek mindig elmosolyodom Arira és Dantére gondolva.

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg a könyv, szerencsére ugyanazzal a borítóval, ami az eredeti, külföldi kiadást is díszíti.

Kedvenc karakter

Itt most nem tudok egyetlen egy karaktert választani, hiszen számomra Ari és Dante kéz a kézben együtt jár. Szóval most két szereplő is kiemelésre kerül. Ez a két fiatal fiú, férfi, olyan dolgokat adott nekem, és olyan dolgokra tanított meg, ami manapság igen ritka kincsnek bizonyul. Nem féltek önmaguk lenni, nem féltek másokkal és egyaránt saját magukkal, saját démonjaikkal szembeszállni, és kiállni együtt az egész világ elé, hogy közösen kutathassák a Világmindenség Titkait. Egyszerűen a mai fiataloknak példát kéne venniük róluk, és nem szabadna ítélkezni minden és mindenki felett. Leginkább mégiscsak Arira vagyok a legbüszkébb, mivel rendkívül sokat fejlődött, végre rátalált saját magára, és Dante mellett

végre ő is boldog lehetett. (Köszönöm Dante <3)

Könyv befejezése

- Hogy is szégyellhettem valaha, hogy szerelmes vagyok Dante Quintanába?

- képek forrása: Pinterest

2019.06.10.